Barátság

Vannak-e barátaid?

Mivel töltitek az időt?

Mit jelent a barátság számodra?

Mi a véleményed a két szürakuszai ifjú barátságáról?

Szerinted hány éves korban köttetnek az igaz barátságok?

Sok időnek el kell telni, hogy megbíz valakiben?

A KEZESSÉG

Püthagorasz tanítványai a barátságot olyan szent köteléknek te­kintették, amely életre-halálra összekapcsolja a barátokat. Az iga­zi barátság a jellem alakulása idején, az ifjúkorban kezdődik, és csak a halál szakíthatja végét. Ilyen igazi, püthagoreusi barátság fűzte össze Phintiaszt és Damónt, ezt a két szürakuszai ifjút. Az élet nemsokára próbára tette ezt a barátságot.

Szürakuszai zsarnoka, a kegyetlen Dionüsziosz, nagyon rette­gett az orgyilkosoktól. A besúgók csak növelték félelmét, egy­szer aztán feljelentették Phintiaszt is - azzal vádolták, hogy Dio­nüsziosz életére tör.

A zsarnok azonnal elfogatta Phintiaszt, s nem sokkal azután már ki is mondta halálos ítéletét.

Phintiasz bátran nézett szembe a halállal, mégis ilyen szavakkal fordult a zsarnokhoz :

Kegyelmet nem kérek, mindössze egy nap haladékot. Ha­laszthatatlan ügyet kell elintéznem szülőfalumban, kérlek, bo­csáss el, holnap estére visszatérek. Addig kezest hagyok hátra, Damón barátom vállalja értem a felelősséget.

- Ám legyen - mondta erre a zsarnok -, de ha holnap estig nem térsz vissza, Damónt kivégeztetem. Vállalod-e, Damón, a kockázatot?

Kockázat nincsen, mert barátom biztosan visszatér -- mondta erre Damón. - S ha az égiek akarata meggátolná a visszatérésben, boldogan meghalok érte.

Az udvari nép elcsodálkozott ezen, de bizony legtöbben biz­tosra vették, hogy Phintiasz nem tér vissza. Ugyan ki sietne meg­halni? Itt hagyja szépen a barátját, ha már az vállalta a kezességet.

Egész nap erről folyt á szó az udvarban, s amikor az este is el­jött, és Phintiasz nem érkezett meg, az udvariak gúnyolódni kezdtek Damónnal:

- No, te is megtudod, mit ér a barátság! Phintiasz messze jár, és téged itt hagyott a bajban!

Dionüsziosz pedig beváltotta fenyegetését, és parancsot adott az ifjú kivégzésére.

Damón csak annyit mondott:

Uram, napnyugtáig adtál barátomnak időt, s a nap még nem ment le.

Már csak percek voltak hátra.

És amikor a nap már-már leáldozott, Phintiasz nagy sietve megjelent.

- Itt vagyok, uram, bocsásd el barátomat!

Az udvari nép elbámult, Dionüsziosz pedig odalépett a két ba­ráthoz, megölelte, megcsókolta őket, és azt mondta:

- Vegyetek be harmadiknak barátságotokba!

Sokáig könyörgött nekik, megmagyarázta, mennyi hasznuk lesz ebből, de hiába beszélt: a két ifjú nem kötött vele barátságot.

Forrás: Lengyel Dénes: Ókori bölcsek nyomában